A legismertebb német gyerekopera újra az Opera repertoárján: a spanyol rendező, Rafael R. Villalobos szerint kár volna a Jancsi és Juliskát kizárólag gyerekeknek szóló zeneműként értelmezni.
És ha belegondolunk, hogy a Wagnerért rajongó, a Parsifal bayreuthi ősbemutatója idején a komponista mellett asszisztensként dolgozó Engelbert Humperdinck nemzetközileg is legnagyobb sikert aratott műve, a Jancsi és Juliska bőségesen tartalmaz wagneri utalásokat, máris megértjük, mire gondol a rendező. „Ott van például a boszorkánylovaglás a második felvonás elején, amiről azonnal eszünkbe jut A walkür. De a mű hangszerelése, sőt az opera műfajának a megközelítése is wagneriánus. Ebben hasonlítunk Humperdinckkel: mindketten imádjuk Wagner zenéjét” – mondja Rafael R. Villalobos.
Jancsi és Juliska Grimm-testvérek által megörökített fabuláját mindannyian ismerjük, Humperdinck húga, Adelheid Wette az opera szövegírójaként azonban jelentős változtatásokat eszközölt a történetszövésben. Az 1893-ban, Richard Strauss vezényletével Weimarban bemutatott háromfelvonásos operában nem a gonosz mostoha űzi el a gyerekeket, hanem saját édesanyjuk kergeti őket a rengetegbe, és amikor rádöbben tettének lehetséges következményeire, már (majdnem) késő. Amikor a tündérmese sötét oldalairól kérdezem a rendezőt, így felel: „Számomra semmi »tündéri« nincs ebben a sztoriban, ami a kemény fizikai munkáról és az éhségről szól, és az előadásunkban ezek a témák a nyitó képtől jelen lesznek. A fantasztikum sem hiányzik a színpadról, ám erősen átalakul. A manócskák mesei karakterei nagyon is valóságosak lesznek. Ugyanakkor a testvérét önzetlenül megmentő Juliskából nálunk igazi szuperhős lesz: a gyerekek könnyen azonosulnak majd ezzel az igazán belevaló fiatal lánnyal!” (A produkció megtekintése tíz év alatti gyermekeknek nem ajánlott. – a szerk.)
A díszlettervező Emanuele Sinisi nem hagyományos díszletekben gondolkodik: a budapesti premieren is monumentális, épített teret látunk, amiben a különböző helyszíneket kisebb változtatások, módosítások jelzik majd. „A munkát mindig a zene sokszori meghallgatásával, a librettó és a szerző forrásainak tanulmányozásával kezdem, ami rendszerint ikonográfiai kutatásban, majd egy elhúzódó és szenvedélyes párbeszédben folytatódik a rendezővel. Rafaellel fantasztikus együtt dolgozni: olyan szinkronban működünk, ami szinte felszámolja a rendezés és a tervezés határait.”
A szoros együttgondolkodás azért is szükséges, mert a produkció jelmezeit Villalobos jegyzi, aki rendezői tanulmányai előtt alapszakos diplomát szerzett színpadi tervezésből. „Biztos vagyok benne, hogy a jelmeztervezői feladatok magamra vállalása az opera mélyebb megértését is segítette. Rengeteget kellett azon gondolkodnom, kik ezek a szereplők, hogy érzik magukat, hogyan mozognak, mit akarnak egymástól az egyes jelenetekben.”
Amikor az egész családnak szóló produkció jellegzetességeiről kérdezem, Emanuele Sinisi elmondja: „A színház számomra elsősorban kommunikációs eszköz. Az alkotók bizonyos utakat vagy irányokat jelölnek ki, hogy segítsék a nézőt. A cél az, hogy mindenki számára érthetőek legyenek a gondolataink. A mi Jancsi és Juliskánk mese lesz a gyerekeknek, ugyanakkor a felnőttek számára is rejt meglepetéseket.”
Rafael R. Villalobos nem először dolgozik fiataloknak szánt anyaggal színpadon, hiszen Wiesbadenben Britten Noé bárkája című darabját hetven gyerekkel vitte színre, míg a madridi Teatro Realban bemutatott Dido és Aeneast kamaszokkal, róluk szóló történetként mesélte el. „Nem hiszek abban, hogy lennének kizárólag kicsiknek vagy csak felnőtteknek szóló előadások. Ha az egész családnak készítünk egy produkciót, az a dolgunk, hogy megteremtsük a párhuzamos olvasatokat. Nagy felelősség a különböző korú ifjúságot megszólítani a színházban, hiszen a gondolatokat, ötleteket úgy szívják magukba, mint szivacs a vizet. Vagyis körültekintően kell megválasztani, miről és hogyan beszélünk, ugyanakkor ez nagyszerű lehetőség arra, hogy bizonyos, a való életből is ismerős témákba bevezessük őket. Aki eljön az Opera decemberi bemutatójára, megérti, hogy nem is áll olyan távol tőlünk Grimm és Humperdinck története...”
Jászay Tamás írása a hamarosan megjelenő Opera Magazin 27. számában is olvasható.
