Sérülése miatt sajnos le kellett mondania a karácsonyi Diótörő előadásokat, de ígérjük, hamarosan látható lesz a világhírű balerina a Magyar Állami Operaház színpadán. Polina Szemjonovával készítettünk interjút.
Több ezer lelkes néző várta karácsonyi fellépését Budapesten. Szívből remélik, hogy hamar felépül a sérüléséből. Mit üzen nekik?
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek velük ezen a karácsonyon. Magam is nagyon vártam a fellépést A diótörőben, de sajnos A hattyúk tava egyik próbája alatt megsérült a kezem. Azonnal kórházba mentem, ahol megoperáltak. Remélem, lesz máskor alkalmam Budapesten táncolni, és bemutatkozni a magyar közönségnek, addig is boldog karácsonyt kívánok nekik.
Lehet már tudni, hogy mikor és melyik darabban láthatjuk az Operában?
Ebben a pillanatban még nem tudom megmondani, mert a teljes évadom be van már tervezve. Solymosi Tamással már beszéltünk róla, de még nem döntöttük el. Remélem, hamarosan sor kerül rá. Nem ígérhetem, hogy ebben az évadban, de a jövő évadban mindenképpen.
A 2014-es Ezüst Rózsa Bál díszvendégeként már köszönthettük hazánkban. Ezt megelőzően járt már Budapesten?
Nem, ez volt az első alkalom.
Milyen benyomásokat szerzett a városról, a bálról?
Először is, hogy mennyire gyönyörű az Operaház, lenyűgöző. A budapesti táncosok igazán büszkék lehetnek, hogy milyen szép helyen táncolhatnak. Nagyszerű volt a bál, nagyszerű emberek között lehettem, fantasztikus élmény volt. Másnap volt időm kicsit sétálni a városban, csodálatos volt.
Milyen a kapcsolata a magyar táncosokkal?
Solymosi Tamással nagyon jó a kapcsolatom, hiszen táncoltunk is együtt. Németi Sándort is jól ismerem, ő volt az első balettmesterem Berlinben. Volt még egy magyar táncpartnerem a Staatsballettben, Buczkó Martin. Elmondhatom, hogy volt magyar partnerem, kollégám, tanárom, és mindannyian a legjobb profik, de emberileg is nagyon közel állnak hozzám.
Melyek voltak pályafutása legjelentősebb mérföldkövei Moszkvától a világhírig?
Erre nagyon nehéz válaszolni, mert minden előadást, amiben táncolok, nagyon komolyan veszek. Egyik szerepet sem tekintem kisebbnek a másiknál, de az egyik legfontosabb szerepem például a Rómeó és Júlia John Cranko vagy Kenneth MacMillan koreográfiájával. 2012 novemberében egy régi nagy álmom valósult meg, A kaméliás hölgyet, John Neumeier koreográfiáját táncoltam. Nagy élvezettel készültem rá, és óriási öröm volt eltáncolni. Akárhol táncolok a világban, mindegyik közönség előtt nagyon komolyan veszem a munkát.
Melyik az a szerep, ami még nem találta meg, de szívesen eltáncolná?
Nagyon szeretném eltáncolni Nacho Duato egyik koreográfiáját, a White Darknesst. Rövid, egyfelvonásos darab, de nagyszerű lehetőség egy táncosnak.
A Bolshoi a világ leghíresebb és legelismertebb társulatai közé tartozik, ön ott is világhírnevet szerezhetett volna. Mégis úgy döntött, elhagyja Moszkvát, és másutt próbál szerencsét. Mi motiválta döntésében?
Berlinben azonnal első magántáncosnőként szerződtettek, főként emiatt hagytam ott Moszkvát, ahol még nem voltam az. Nem akartam megvárni, hogy eljön-e vajon az a pillanat vagy sem. Ha 17 évesen ilyen ajánlatot kapsz, persze, hogy elfogadod, kipróbálod magad, aztán ha nem válik be, változtathatsz. Mindig lehet változtatni.
Hisz a személyes döntések erejében? Mennyit tulajdoníthatunk a sorsnak egy karrierben?
Igen, nagyon is, hiszen minden rajtunk múlik. Igazából a sors és a saját döntésünk kombinációja határozza meg az életutunkat. Az élet esélyeket kínál, el kell tudni határozni, vállaljuk-e a döntés kockázatát vagy sem. Nagy kockázat volt először Berlinbe jönni, majd elhagyni a Staatsopert, és aláírni a szerződést az ABT-vel, emellett szabadúszóként tovább működni Európában. Az élet halad előre, nekünk pedig változni kell vele. Ha úgy érzem, eljött az idő, hogy változtassak, én megteszem.
Melyek a legnagyobb különbségek az orosz, a nyugat-európai és az amerikai balett között?
Természetesen vannak különbségek, az orosz iskola nagyon más. Viszont ma már mindenhol működnek orosz balettmesterek, és a világ balett-társulatai más és más nemzetek táncosaiból állnak össze, akik talán az egyéni előadásmódban különböznek.
Az ön bátyja, Dmitrij Szemjonov szintén jó hírű balett-táncos. Milyen az önök kapcsolata?
Most ő is Németországban él, első magántáncos. Abban az időben, mikor én Berlinben táncoltam, ő is táncolt a Staatsballettben. Jelenleg Dortmundban és Drezdában vendégtáncos. Nagyon közel állunk egymáshoz, táncpartnerként is dolgoztunk már együtt.
Hogyan látja a saját jövőjét?
Általában nem nézek nagyon messzire, próbálok a mára koncentrálni, hiszen a jövő a jelenből alakul ki. Nem tervezek évekkel előre, mindent megteszek, amit a jelen megkíván tőlem.
Hogyan ünnepli általában a karácsonyt?
Karácsonykor mindig táncolok, de azért egy vacsora a barátokkal legtöbbször belefér, másnap pedig ismét fellépek. Oroszországban persze kicsit másképp van a karácsony. Ha idegen városban táncolok, előfordul, hogy csak magam vagyok egy hotelszobában.
