A WALKÜR

I. felvonás

Siegmund holtfáradtan esik be egy ismeretlen ház ajtaján a viharból, amin keresztül üldözői elől menekült. Sieglinde a tűz mellett talál rá és azonnal vonzalmat éreznek egymás iránt. Sieglinde férje, Hunding zavarja meg beszélgetésüket, aki kérdőre vonja az idegent, kicsoda. Siegmund Wehwaltnak, azaz szerencsétlenségtől üldözöttnek nevezi magát és elmeséli hányattatásokkal teli életét, anyja halálát, húga elvesztését. Végül mindannyiuk számára kiderül, hogy Hunding épp Siegmund ellenségeinek rokona. A házigazda a vendégjogot tiszteletben tartva nem tör azonnal Siegmund életére, de kijelenti, hogy reggel halálig menő küzdelemben kell megmérkőzniük.

Siegmund magára marad és apját szólítja, Wälsét - aki valójában Wotan, az istenek ura, emberi alakban -, hogy adja oda neki most a kardot, mit egykor ígért. Sieglinde visszatér, és elmondja, hogy Hundingnak altatót adott, így nyugodtan beszélhetnek. Elmeséli menyegzője történetét, beszél az egyszemű idegenről, aki egy kardot döfött a ház közepén álló kőrisfa törzsébe, amit még senkinek sem sikerült kihúzni onnan. Sieglinde boldogtalanságáról is vall a férfinak. Siegmund átöleli és ígéretet tesz, hogy megszabadítja a Hundinggal kötött kényszerházasságból. Holdfény árasztja el a szobát, Siegmund a bennük feltörő érzéseket a szerelem és tavasz egyesüléséhez hasonlítja. Sieglinde „tavasznak” nevezi Siegmundot, de megkérdezi, hogy apja valóban „Wolfe” volt-e, ahogy korábban mesélte. Amint Siegmund elárulja, hogy apja valójában Wälse volt, Sieglinde felismeri a férfiban ikertestvérét. Siegmund kihúzza a kardot a fatörzsből és Sieglindét menyasszonyának nevezi. A wälsungok boldogságban egyesülnek.

II. felvonás

Egy magas hegygerincen Wotan kedvenc harcos lányával, a walkür Brünnhildével beszél. Arra kéri, hogy segítse a csatában Hundinggal szemben halandó fiát, Siegmundot. Brünnhilde boldogan indulna teljesíteni a kérést, de megérkezik Fricka, Wotan felesége és a házasság, a házi tűzhely istennője, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a házasságtörő - ráadásul vérfertőző szerelembe esett - testvérpár bűnhődjön, azaz Wotan védje meg Hunding házassággal szerzett jogait Siegmunddal szemben. Nem törődik Wotan érveivel, miszerint Siegmund talán megmenthetné az isteneket azzal, hogy a Nibelung, Alberich mindenható gyűrűjét visszaszerzi a sárkánnyá változott óriástól, Fafnertől. Wotan ráébred, hogy saját csapdájának foglya: ha nem tartatja be a törvényt, a saját hatalma is semmivé foszlik. Megadja magát és elfogadja felsége követeléseit. Miután Fricka távozik, a dühös és magát tehetetlennek érző főisten elmeséli a visszatérő Brünnhildének a Rajna kincse elrablásának történetét, és azt, hogyan átkozta meg Alberich az aranyból formázott gyűrűt. Brünnhilde döbbenten hallgatja apját, az istenek megmentésére kieszelt, de most hamvába hol terv történetét, majd végül azt a parancsot, hogy Hunding oldalán kell harcolnia a párbajban.

Az erdőben eközben Siegmund a félelemtől és a szégyentől szinte eszét vesztett asszonyát próbálja megnyugtatni, majd mikor Sieglinde végre elalszik, vigyázza álmát. Brünnhilde látomásként jelenik meg előtte és elmondja Siegmundnak, hogy hamarosan meg fog halni és a Walhallába kerül. Siegmund azt válaszolja, hogy nem hagyja Sieglindét magára, és azzal fenyegetőzik, hogy saját maga és kedvese életére tör, ha kardjának Hunding ellen biztosan nincs ereje. Brünnhildét meghatja Siegmund állhatatossága, és úgy dönt, Wotan döntése és kifejezett parancsa ellenére - apja legbelsőbb vágyait tekintve iránymutatónak -, Siegmundot fogja segíteni. Siegmund elbúcsúzik Sieglindétől, amikor meghallja, hogy Hunding közelít. A két férfi harcában Siegmund - Brünnhilde védőpajzsának hála - már majdnem nyer, amikor megjelenik Wotan és lándzsájával darabokra töri Siegmund kardját, a Notungot. A fegyvertelen fiút Hunding megöli, eközben Brünnhilde, apja bosszújától tartva, Sieglindét és a Notung darabjait magával ragadva elmenekül. Wotan egy intésével megöli a Siegmund teste fölött győzedelmesen álló Hundingot, majd Brünnhilde után indul, hogy megbüntesse kedvenc gyermekét a súlyos engedetlenség miatt.

III. felvonás

Brünnhilde nyolc harcos nővére, a walkürök, egy hegyormon gyülekeznek: itt találkoznak össze útjukon a Walhalla felé, ahova az elesett hősöket viszik, hogy azok örök időkre védjék az istenek otthonát. Meglepetésükre Brünnhilde nem egy hőst, hanem egy asszonyt hoz lován: Sieglindét. Mikor testvérei megtudják, hogy Wotan haragja elől menekül, nincs merszük elrejteni előle. Sieglinde kétségbeesett, tehetetlen és a halált várja, míg Brünnhilde el nem árulja neki, hogy Siegmund gyermekét hordja a szíve alatt. Ekkor a walkürök segítségét és útmutatását kéri, majd átveszi Brünnhildétől a Notung darabjait, megköszöni a bátor walkür segítségét és az egyetlen, Wotantól biztonságos helyre, a Fafner által őrzött erdőbe menekül. Az istenek ura megérkezik, Brünnhildét kitagadja a walkürök sorából és büntetésül halandó nővé kívánja változtatni, a segítségére siető testvéreit pedig megfenyegeti, hogy ők is ilyen sorsra jutnak, ha védelmükbe veszik. Brünnhilde kettesben marad apjával, és azzal érvel tette mellett, hogy valójában Wotan belső vágyát követte, amikor ellenszegült neki. Apja nem változtat a büntetésen: Brünnhilde mély álomba merülve fekszik majd a hegyormon, és azé a férfié lesz, aki megtalálja. A lány arra kéri apját, hogy lángfallal vegye körbe, amit csak a legbátrabb hős mer átlépni. Mindketten megérzik és remélik, hogy ez a hős Sieglinde születendő gyermeke lesz. Wotan szomorúan búcsúzik legkedvesebb gyermekétől, atyai csókjával mély álmot és halandó életet bocsát Brünnhildére, mielőtt magához hívja Logét, a tűz istenét, hogy kerítse körbe a sziklát, Brünnhilde fekhelyét. Ahogy felcsapnak a lángok, Wotan bűbájt bocsát a tűzre, amely mindenkit elriaszt, aki tart Wotan lándzsájának erejétől.