A karácsony előtti utolsó OperaSzerdán, 2020. december 23-án Mozart A varázsfuvola című operájának keresztmetszetét közvetítettük az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadáról 20:00 órától a Facebookon és az Origón.
Mozart csodálatos zenéje és Schikaneder az éterit az ellenállhatatlanul mulatságossal vegyítő története a felnőtté válásról valóban minden életszakaszban hordoz számunkra mondanivalót. Mindegy, hogy fiatal szerelmesként, szülőként vagy bölcs idős emberként találkozunk újra a művel, mindig magával ragad.
Az opera keresztmetszetét Velich Rita jelmezeinek felhasználásával Harangi Mária állította színpadra. Az előadásban látható szólisták – Palerdi András (Sarastro), Szappanos Tibor (Tamino), Bernáth Éva (Éj királynője), Szemere Zita (Pamina), Fodor Beatrix, Balga Gabriella, Wiedemann Bernadett (Három dáma), Sándor Csaba (Papageno), Molnár Ágnes (Papagena), Gábor Géza (Öreg pap), Ujvári Gergely (Fiatal pap), Kiss Tivadar (Monostatos), Kiss Péter (1. őrtálló), Szvétek László (2. őrtálló) – mellett közreműködött Tóth Sámuel Csaba (zongora) és Biró Zsófia Katalin (fuvola). Karmester: Kocsár Balázs, narrátor: Mona Dániel.
„Mint a Rómeó és Júliában, annyira fűti őket is a vágy, hogy bármire képesek” – interjú Szemere Zitával és Szappanos Tiborral
Mozart A varázsfuvola című daljátékának keresztmetszetével folytatódik az OperaSzerda közvetítéssorozata 2020. december 23-án 20:00 órától az Opera Facebook-oldalán. Az előadás kapcsán a főszereplők meséltek a szerepeikhez fűződő emlékeikről, valamint hogy mi teszi számukra különlegesség Mozart egyik színpadi főművét.
Először éneklik együtt Pamina és Tamino szerepét, de milyen korábbi élményeik vannak A varázsfuvolával kapocslatban?
Szemere Zita: Öt évvel ezelőtt a Zeneakadémián Almási-Tóth András rendezésében volt szerencsém először énekelni ezt a szerepet teljes egészében. Korábban a Parázsfuvolácskában is voltam Pamina, de ott a gyerekekre való tekintettel csak részletek hangzanak el a műből. A Parázsfuvolácskát pedig mindig is imádtam, az a darab egy ajándék. Nem akarok elcsépelt közhelyeket puffogtatni, de a gyerekekkel tényleg nem hazudnak: őszintén, ahogy éreznek, úgy reagálnak minden kis rezdülésünkre a színpadon, ami teljesen feltölt mindannyiunkat.
Nagyon jó élményeket szereztem az Almási-Tóth András-féle rendezésben is, mert tényleg csodás kollégákkal dolgozhattam együtt, mind az akkori egyetemi hallgatók, mind a tapasztalt énekesek terén is. Rab Gyula volt például a Taminóm, Gábor Géza volt Sarastro, Varga Viktória pedig az Éj királynője. Szerettem azt a rendezést, remek modern jelmezeink voltak, amiket Tóth Bori és a Maison Marquise készített. Egykori zeneakadémistaként is közel állt a szívemhez a helyszín, és a Solti kisteremben nagyon jó énekelni. Azóta nem énekeltem a szerepet színpadon, és mikor kiderült, hogy lehetőségem lesz a keresztmetszetben fellépni, nagyon megörültem a lehetőségnek, viszont nagy kihívást is jelentett feleleveníteni a produkciót, ráadásul más szöveggel, de remélem, a végeredmény pozitív élmény lesz a hallgatók számára.
Szappanos Tibor: A varázsfuvolát én is különösen szeretem, Tamino ifjúkori szerepálmom volt. Máig megvan egy CD-felvétel, amin Peter Schreier énekli ezt a szerepet, ami hihetetlenül nagy kedvencemmé vált. Először négy évvel ezelőtt énekeltem Szinetár tanár úr rendezésében. A kezdettől benne voltam az előadásban és szinte minden tenorszerepet elénekeltem a darabban: voltam Fiatal pap, I. őrtálló, majd végül Tamino, ezért mondhatom, hogy kívülről-belülről ismerem az operát, ezért nagyon közel áll hozzám. Azzal, hogy a közvetítést is beleszámítva most már negyedik évada énekelhetem ezt a szerepet, beteljesült egy szerepálom, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy évről évre tudtam is benne fejlődni.
Pamina és Tamino mennyire tipikus lírai szerepek? Milyen különlegességet hordoznak az Önök számára?
SzZ: Pamina egy 15-16 éves fiatal lány, viszont az érettebb szopránok is a megtartják a repertoárjukon. Nehéz volt eldönteni, hogyan formáljam meg, mert rengeteg példakép áll előttem, sokféle előadásban hallottam már. Az én Paminám lírai karakterének nem félek a fiatalosabb oldalát hangsúlyozni. A korából adódóan rendkívül intenzíven éli meg az érzelmeit: mikor azt énekli, hogy „belehalok”, ha nem szólsz hozzám, ő azt teljesen komolyan gondolja. Mint Shakespeare-nél a Rómeó és Júliában, annyira fűti őket is a vágy, hogy bármire képesek. Szélsőségesen reagál az érzéseire, annyira nagyon tud örülni vagy épp szenvedni, szerintem ebből is látszik, mennyire fiatal. Talán mert én is fiatalabb vagyok, formálom fiatalosabbra, de úgy érzem, ez belefér.
SzT: Különlegességről szólva a próza mennyiségét is említhetném mint érdekességet, de Belmonte kapcsán a Szöktetés a szerájbólban ezt már megtapasztaltam. A meseszerűsége nagyon meggyőző, nehéz elvonatkoztatni a mitikus elemektől: herceg, hercegnő, sárkány, Éj királynő, Ízisz főpapja. Ezzel együtt Tamino egészen valóságos, amit Szinetár tanár úr rendezése is alátámaszt, mikor a jelenből indulunk el, és egy különös forgatagon keresztül beleveszünk kicsit a mesébe, majd visszatérünk a valóságba. Érdekes mélységek vannak a történetben, és a sokrétűsége, sokszínűsége, és talán az teszi kiemelkedővé, ahogy a drámai és komikus elemek keverednek benne. Tamino drámája talán a próbatétel során a legkézenfekvőbb, mikor találkozik Paminával, de Tamino nem szólalhat meg, és benne rejlik a kockázat, hogy bár Pamina rátalált, a próbatétel miatt el is veszítheti őt.
Úgy tudom, átfogó keresztmetszet készült, amiből jobbára csak a prózai részek maradtak ki. Milyen részleteket énekelnek el?
SzT: Harangi Mária Tóth Sámuel zenei vezetésével készítette el a keresztmetszetet. Én is szinte 90%-ban eléneklem a szerepet, csak az elején marad ki egy kevés az első kvintettből az három gyerekkel, az úgynevezett Sprächerjelenet az Öreg pappal az I. felvonás végén, és a kvintett. De minden más elhangzik, úgyhogy végigéneklem a saját részeim többségét.
SzZ: Nekem csak a gyerekekkel közös részem marad ki, amikor az öngyilkosságom küszöbén megállítanak. Ezen kívül minden részletet eléneklek. A kollégák mondták, hogy Szinetár tanár úr rendezése megjelenésével is nagy hatással van a nézőre, amit nehéz volt egy ilyen pici térbe sűríteni, mint a Hevesi háziszínpad. Ahhoz képest most csak jelzésekkel dolgoztunk. De én már annak is örülök, hogy énekelhetünk, bárhol is vagyunk. Akármilyen kis feladatot is kapunk, például egy pársoros dalt az adventi kalendáriumban, arra is nagy odafigyeléssel készülök fel, nem hogy egy főszerepre. Nagyon megtisztelő volt ebben részt venni, örültem, hogy találkozhatok a kollégáimmal és kicsit a zene befűszerezte az életemet, mert annyira ki vagyok éhezve a színpadra és a zenélésre, hogy azt el sem tudom mondani.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Berecz Valter