Saint-Saëns: Sámson és Delila – keresztmetszet (2020. december 9.)

Közel 150 évvel az ősbemutatója után még mindig különös varázslattal bír a bibliai témájú mű áradó érzékisége, amit a Szentírás minden bizonnyal megvetne. A téma valóban Szentírásból való: Ferdinand Lemaire az ószövetségi Bírák könyvét felhasználva írt prózai színdarabot a hős Sámsont elcsábító Deliláról, akinek egyetlen célja volt, hogy megtudja a férfi erejének titkát. A zeneszerző Camille Saint-Saëns oratóriumszerű, monumentális freskókat kelt életre, Gounod és Meyerbeer színárnyalataival, melyet tovább árnyal, hogy bizonyos helyeken szinte wagneri érzékiséggel jelenik meg Delila vad csábítása. A sodró lendületű jelenetek sorozatában vallás és csábítás ellenállhatatlan elegye jön létre.

Az opera koncertszerű keresztmetszetét Aczél András állította színpadra. A címszerepekben Gál Erika és Fekete Attila, a további szerepekben Alexandru Agache, Varga Donát, Kiss András, Biri Gergely és Gábor Géza volt látható. Zongorán közreműködött Doman Katalin, az est műsorvezetője Mona Dániel volt.

„Nem gondoltam, hogy ennyire jó darab” – Gál Erika és Fekete Attila a Sámson és Deliláról

Egy novemberi koncertszerű előadásban mindketten A Francia Múzsa Szezonjában énekelték volna először Saint-Saëns operájának címszerepeit. A darabot most az OperaSzerda keresztmetszete idézi meg december 9-én 20:00-tól az Opera Facebook oldalán, a két főszereplő ebből az alkalomból osztotta meg gondolatait.

Hogyan kerültek kapcsolatba Sámson és Delila szerepével?

Gál Erika: Sok személyes emlék köt ehhez a szerephez. Meséltem már sokszor, hogy kezdtem el énekelni tanulni Komlóssy Erzsébet lemeze kapcsán, azon az albumon is hallható Delila-ária. Erzsébetnek legendás előadásai voltak ebből a szerepből, és mesélte, hogy amikor Mario Del Monacóval énekelte, akkor a Del Monaco azt mondta, hogy ilyen Delilája még nem volt, és többé nem is akarta mással énekelni, nem is lépett fel már fel ebben a szerepeben, olyan hatással volt rá Erzsébet, aki pedig akkor magyarul énekelt. Az elbeszéléseiből ismertem meg a szerepet, nagyon sokat dolgoztunk a Bosszú- és a Csók-árián, előbbivel vettek fel az Operába is. A novemberi koncertszerű előadásra tanultam meg, és nagyon boldog vagyok, hogy Fenena (Nabucco) és a Sába királynője után a bibliai hősnőim sora ismét bővült Delila szerepével.

Fekete Attila: Én is most éneklem első alkalommal, de már nagyon régóta foglalkoztatott Sámson szerepe.

Mi az, ami a betanulás kapcsán megragadta önöket a darabban?

GE: Nem gondoltam, hogy ez ennyire egy jó darab. Az áriákat ismertem belőle, de minél jobban megismertem, és minél többet foglalkoztam vele, annál közelebb került hozzám. Nagyon örülök, hogy most talált meg ez a szerep és nem korábban, mert nem lettem volna kész rá. Kicsit becsapós szerep, mert úgy gondoljuk, hogy nincs benne mélység-magasság, csak el kell énekelgetni középen. Nagyon sok főiskolás és pályakezdő azért is énekli a Delila-áriákat versenyeken és vizsgákon, mert olyan egyszerűnek tűnnek. No de megtölteni tartalommal, és kifejezően előadni nem egyszerű. Egy kedves Berlinben élő kolléga mondta, hogy amikor Elīna Garanča énekelte ezt a szerepet, úgy izgult, hogy nem lehetett hozzászólni. Ezt abszolút meg is tudom érteni, nagyon átverős kis szerep ez, arról nem beszélve, hogy a 2. felvonásban szinte egy perc szünete nincs Delilának. Ugyancsak nagy feladatot adott, mert mostanában magas mezzo szerepeket énekelek; itt most nincs magasság. Nagyon hálás vagyok Irena Szavelieva korrepetitornak, akivel több mint 17 éve dolgozom együtt, és akivel augusztustól kőkeményen meg dolgoztam ezért a lágéért, de jó, hogy megint újat tanulhattam, fejlődhettem, és a szerep maga csodálatos.

FA: Ha lehet mondani, hogy Delila kifejezetten mély vagy alt mezzo, akkor Sámson pedig egy baritenor szerep. Nincsenek igazán kihívást jelentő magasságok, a hangfekvése is lényegesen lejjebb van, mint bármelyik hőstenor szerepé. Kicsit rokon a Norma Pollionéjával, vagy egyes Wagner tenor szerepekkel. Csatlakozva az Erika által elmondottakhoz, Pavarotti mondta, hogy például a Szerelmi bájital „Una furtiva lagrima” áriája a leírt hangok tekintetében alapvetően nem tartogat kihívásokat. No de azt rendesen, szépen frazeálva, gyönyörű legatókkal összekötve, homogén hangon elénekelni, az az énektudás fokmérője! Saint-Saënshoz visszatérve, míg Delilának sok emlékezetes zárt száma is van, Sámsonnak nincs igazán hosszú, egybefüggő, megszakítások nélküli áriája. Az „Arrêtez, ô mes frères” (Álljatok meg, testvéreim) kezdetű belépőjét is folyamatosan megszakítja a kórus, hiszen velük folytat párbeszédet, egyre lelkesítve a hitehagyott zsidóságot, akiknek végül sikerül is visszaadni a hitet, a tettvágyat, olyannyira, hogy a képet záró jelenet végén, ami most sajnos nem hangzik el, együtt zengik: "Izrael, tépd le láncaidat!" Az opera végén a börtönbéli könyörgését – ha úgy tetszik, a Hunyadi László után szabadon: Börtönáriáját – szintén folyamatosan megszakítja a kórus. Az operába Saint-Saëns kifejezetten kevés kisegyüttest komponált, Sámson egyetlen tercettben vesz részt, és a Delilával közös duettek kapcsán is azon tűnődtünk Erikával, hogy szinte hiányzik a közös éneklés. Hol az egyikük, hol a másikuk szólal meg, egymásnak énekelnek, de közben mintha kicsit elénekelnének egymás mellett.

Az Opera kapcsán milyen benyomásuk alakult ki a két címszereplőről?

FA: Saint-Saëns Sámsonja roppant tiszta lélek, lelkes népvezér, az ószövetségi  igazi fenegyerek Sámson "idealizált hős" változata, mint ahogy a valósághoz képest Don Carlos, vagy Bánk bán is az, ezzel együtt esendő, Ilyen szempontból teljesen hétköznapi, modern ember is lehetne, ha nem lenne körülötte az a misztikum, az Istentől kapott csodálatos ereje, amit aztán elveszít. A fiatalok számára a Marvel-univerzum Thorjához hasonlíthatnám. A hajában lévő erő szerintem csak szimbolikus, történetileg azt jelenti, hogy születésétől Istennek szentelték. Az operában ez a hajas dolog el sem hangzik, igazából a kisiklása miatt veszti el Isten kegyét, mert a szerelmét egy pogány nőnek adta. Roppant sodró, letaglózó erejű személyiségnek érzem, ahogy a Saint-Saëns által leírt muzsika is lehengerlő. Az első áriában, amivel fellelkesíti a zsidó népet, kis párhuzamot érzek a Nabucco rabszolgakórusa után Zakariás jóslatával, amivel szintén feltüzeli a sanyarú sorsban tengődő zsidóságot.

GE: Delila megosztó személyiség, úgy látszik, ez a mezzók sorsa. Nem lehet egyértelműen szeretni vagy nem szeretni és sok a homályos folt a történetben, ami interpretáció kérdése. Az operából igazából nem derül ki, hogy mi kettejük kapcsolatának előzménye. Hogy szerelem volt-e köztük, vagy csak egyszerű testi vágyról beszélünk, mert az viszont kiderül, hogy nem most találkoznak először, korábban már volt közük egymáshoz. Bennem is kettős érzések vannak vele kapcsolatban. Van olyan olvasat, hogy Delila tényleg szerelmes Sámsonba, noha elárulja őt, komoly érzelmek dúlnak benne, magamból kiindulva ez áll közelebb hozzám, de nem biztos, hogy ez a helyes. A Borodina–Domingo féle MET-előadás épp attól fantasztikus, hogy Delila olyan elutasító, rideg és számító. A szöveg alapján tényleg egy kőkemény, hideg, céltudatos és bosszúra éhes Delilát láthatjuk az operában. És énekelhet az ember akármilyen szépen, a közönség nem fogja szeretni Delilát.

FA: Sámson és Delila, két emberben két ideológia és kultúra találkozása. Sámson természetfeletti fizikai erővel bír, míg Delila mágikus női csáberővel, mindkettő a saját népéért, kultúrájáért, ideológiáért, tulajdonképpeni igazáért, létéért harcol. És ez mint már oly sokszor, akárhogy is nézzük, tragédiához vezet. Nekem ebből az jön le, hogy amikor egyesek a különböző emberek, ideológiák, kultúrák vagy nemzetek közt a kizárólagosnak vélt igazságok mentén folytonosan az eltéréseket hangsúlyozzák, az szinte kivétel nélkül mindig konfliktust eredményez, és előbb-vagy utóbb tragédiához vezet, amely akár mindegyikőjük pusztulásával járhat. Ahelyett, hogy a hasonlóságokat és azonosságokat erősítve békében élnének egymással. Úgy hiszem a történelem számos példával szolgál mindenki számára.

A keresztmetszet részeként mit tudnak megmutatni az operából?

FA: Doman Katalin korrepetitor segítségével sikerült a kórusrészletek elhagyásával is nagyon hatásos, és önmagában is előadható áriát készíteni Sámson belépőjéből. Nagyon szép pillanata a darabnak és zeneileg is nagyon kidolgozott gyönyörű szép része a tercett, mikor Sámson, Delila és az Öreg zsidó találkozik. Ez azután történik, mikor Delila a legyőzött filiszteusok nevében üdvözli Sámsont, és felajánlja neki magát, Sámson pedig saját vívódásai közepette "két tűz közé" kerül: lelkiismerete és kétségei egy Öreg zsidó hangján szólalnak meg, amit a keresztmetszetben Gábor Géza tolmácsol, Delila pedig csábító szavakkal kísérti. Természetesen előadjuk a nagy duettet is, ami viszont önmagában 20 perc lenne, ezt későbbi kezdéssel és a Csók-áriával lezárva sikerült úgy lerövidíteni, hogy beférjen az egy órás keresztmetszetbe és más gyönyörű részleteknek is helyet adjunk. Végül a fogságba esés utáni háromrészes áriából a kórusrészletek elhagyásával szintén sikerült egy összefüggő részletet kialakítani. 

GE: Én gyakorlatilag a szerep kb. 85%-át eléneklem. Ami kimarad, az a bacchanália, amihez elengedhetetlen a kórus. Érdekes lesz, mert előadásban lenne szünet, ahol mód lehet egy kicsit pihenni. Itt a nyitójelenetben nem vagyok benne, de onnantól kezdve szinte folyamatosan színpadon vagyok és éneklek.

FA: A végén pedig még felidézzük, amikor még egyszer visszatér Delila, és belerúg egyet Sámsonba, megforgatva benne a tőrt, hogy minden csak ámítás volt, "hogy képzelted, hogy szeretlek?". 

GE: Ez nekem nagyon nehéz, eddigre már én is megutálom egy kicsit Delilát, nagyon gonosz.

FA: Itt is egy nagyon szép átvezetést követően a finálé utolsó pár sorával fejezzük be a keresztmetszetet, mikor Sámson egy utolsó fohászával visszanyeri erejét, és összedönti a filiszteusok templomát, elpusztítva az ott tartózkodókat magával együtt.

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Ligeti Edina