Frédéric Chaslin francia zeneszerző, karmester és zongoraművész. Csodagyerekként kezdte, tíz évesen már a párizsi Notre-Dameban adott orgonakoncertet. Tanulmányait a Párizsi Konzervatóriumban, majd a Salzburgi Mozarteumban végezte. 1986 és 1989 között Daniel Barenboim asszisztense volt az Orchestre de Paris-ban és a Bayreuthi Fesztiválon, 1989 és 1992 között pedig Pierre Boulez munkáját segítette az Ensemble Intercontemporainnél. Boulez számos koncert zenei vezetését bízta rá, többek között a Claudia Abbado által készített Wien Modern első kiadását. 1992 és 1995 között az Opéra de Rouen zeneigazgatói posztját töltötte be. Ausztriai karrierje 1993-ban a Bregenz Fesztiválon indult a Nabuccóval, ezt követte a Fidelio, és ennek köszönhetően kapott meghívást a Staatsoperbe, ahol azóta is vezényel. 2023 májusában ünnepelte 250. fellépését. 1998 és 2001 között, majd 2011-től 2019-ig az Otto Klemperer által 1937-ben alapított Jeruzsálemi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójává, 2004-től 2007-ig pedig a Mannheimi Nemzeti Színház zeneigazgatójává nevezték ki, ahol repertoárját jellemzően Richard Strauss és Richard Wagner művei határozták meg.
Frédéric Chaslin a világ összes jelentős zenekarát és operaházát vezényelte, beleértve a Metropolitan Operát, a berlini Deutsche Opert, a müncheni, drezdai, lipcsei, párizsi, madridi, Los Angeles-i, tokiói, a velencei La Fenice-t, a milánói La Scalát, valamint a Magyar Állami Operaházat, szimfonikus koncerteken pedig dirigálta valamennyi jelentős francia, német, olasz és brit zenekart a Londoni Szimfonikusoktól a Bécsi Filharmonikusokig.
2007 óta életének egy részét a zeneszerzésnek szenteli, karrierje pedig új lendületet vett az Üvöltő szelek című operájának felvételével, amelyen a Londoni Szimfonikusok és a Londoni Philharmonikus Énekkar működött közre. 2019 óta az Universal Edition kiadóval együttműködésben adja ki szerzeményeit, amely mára már több, mint 150 műből álló katalógust tesz ki. 2020 óta Frédéric Chaslin újító szellemiségű zenés színházi projektek keretében operaműveket hangszerel át kamaraegyüttesek számára, hogy népszerűsítse az műfajt olyan helyeken is, ahol arra hagyományos értelemben nem lenne lehetőség. Említésre méltó példa Debussy Pelléas és Mélisande című operájának 15 hangszerre történő áthangszerelése, amelyet 2022-ben mutattak be a Magyar Állami Operaházban, valamint a brüsszeli La Monnaie megbízásából 29 zenészre átírt Toscája. Két könyvet is írt, a La musique dans tous les sens című esszét a kortárs zenéről, a Dans la peau de Gustav Mahler című regénye pedig Mahler 10. szimfóniájának rekonstrukcióját dokumentálja.
